Fülöpháza

Weboldal

Fülöpháza helyén már az Árpád korban épült település állt, lakott hely volt, amelynek neve nem maradt fenn. A tatárok elől menekülő nomád kunok a XIII. század elején királyi engedéllyel telepedtek le az Alföldön, az ország középső vidékén. A kunokat Fülöp püspök térítette a keresztény hitre. Emlékére a vidék központját Buzogányszállás helyett Fülöpszállásnak kezdték nevezni. A kun szálláshelyet a tatárjárás, majd a török hódítás teljesen elpusztították. Az 1745-ös redempció során a lakatlan legelőként használt területet Fülöpszállás váltotta meg. Az óriási határú Fülöpszállás lakott része volt a szintén nagy kiterjedésű Fülöpháza puszta, melynek fejlődése nagyon elmaradt az anyaközségétől. A terület gazdái nem sok gondot fordítottak az 1751 lelket számláló településrész fejlesztésére. Történelmi emlékként maradt ránk az F. Kis Balázs tanyája mellett található templomrom, valamint a nevezetes szikes, gyógyhatású Szappanszék, mely vizét a Kondor tóból kapta, amit az időjárás erősen befolyásolt. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1928-tól Fülöpháza puszta néven jegyzői kirendeltség kezdett működni. A kirendeltség első jegyzője Szendi Lajos volt, őt követte Kis János aljegyző, akinek nevéhez fűződik az önállósodási mozgalom kezdeményezése, bár ez nem járt eredménnyel. A kirendeltségvezetők, így Pusztai József is, folyamatosan megkísérelték a település önállóságának kivívását.